edelmayer zsolt
Úgy tennék, mint valami képmutogató – jobb példa nem jut eszembe –, és járnám Amerikát, ezt az Amerikát keresztbekasul, épületes beszédekkel, megvilágosodást és kultúrát hordván szét a hallgatóknak. Az ilyen históriás képmutogatókat, akik voltak, a perg mozi meg a tévé meg a rádió szorította ki, és az a gyanúm, hogy a változás nem szolgálta mindenki hasznát. Talán gyorsította is, szélesítette is az országos tudatfolyamot, de a medre egyre tölt dik. Nem is marad meg benne, a ő partjait egyre rágja, tarolja. Képmutogatónak ha volnék, nem is vájnék új medreket én, inkább a régieket kotornám, tisztítanám belőlük az agyonhangoztatott gondolatok hordalékát. Hogy “mi újság?", az ugyan örök agytágító kérdés, ha azonban a kérdés örökké ez, divat és semmitmondás a válasz rá, a holnap iszapja. Én azzal állnék el : “Mi a legjobb?" Mert ink ő ább a meder mélyének tart, mint a széltének, és gátolja a homokzátonyok lerakódását.
Edelmayer Zsolt vagyok. Fényképész és kulturális antropológus. 2011-ben tettem le a fényképész szakvizsgát a Práter utcai Budapesti Szolgáltató és Kézművesipari Szakképző Iskolában, majd ezt követően a Miskolci Egyetemen és a Szegedi Tudományegyetemen szereztem kulturális antropológia és vizuális kultúratudomány végzettségeket. Közművelődési szakember szakképzettséget munkámhoz kapcsolódóan szereztem.
Folyamatosan alkotok, melynek publicitást kiállítások, pályázatok és az online tér ad. Kedvelt témáim az épített terek emberekre gyakorolt és az emberek épített terekre gyakorolt hatása. Különösen érdekesnek tartom azokat a városi tereket, melyeket használóik a megszokottól eltérő jelentéssel ruháznak fel.
2009 óta részt veszek a tatabányai Kép-Szín-Tér Fotóművészeti Műhely Egyesület tevékenységeiben. Több alkalommal szerveztem külföldön és belföldön fotográfiai kurzusokat. 2021 óta az egyesület választott elnökeként szervezem a fotós közösségünk életét.
Az elmúlt években többször vezettem fényképészettel, videókészítéssel vagy vizualitással foglalkozó kurzust és műhelymunkát. Célcsoportba egyaránt tartoztak kicsik és nagyok, iskolások, egyetemisták, felnőttek, nyugdíjasok. Földrajzilag megfordultam több Nyugat-magyarországi településen és külföldön is.
A fényképészként szabad szemmel járom a világot, antropológusként észreveszem a környezet sajátosságait. Ezeket a kamerám által kompozíciókba rendezem és további jelentéssel bővítem.
Úgy gondolom, hogy a társadalmi, környezeti folyamatok a fényképészet eszközével dokumentálhatóak, az antroplógia eszköztárával feldolgozhatóak, a fotóművészet eszközével elmesélhetőek, a közösségek útján pedig átélhetőek.
