Lang Ágnes | Barangolások a ködben

Barangolások a ködben
Lang Ágnes fotóművész kiállítása
A kiállítás 2024. március 21-ig látogatható a művelődési ház nyitvatartási idejében.

Lang Ágnes fotóművész „Barangolások a ködben” című kiállítása 2024. 02. 26-án nyílt meg a tatabányai Puskin Művelődési Házban. Ágnes a a XV. Tatabányai Őszi Tárlat különdíjasa, a díj a jelenlegi önálló kiállítási lehetőség volt. A megjelenteket Vankó Éva, a művelődési ház vezetője, és egyesületünk elnöke, Edelmayer Zsolt köszöntötte, aki ezt követően bemutatta az alkotót és a kiállítás témáját.

Edelmayer Zsolt megynyitója:

Lang Ágnes 1990-óta él Tatabányán. A Pénzügyi és Számviteli főiskolán végzett tanulmányi után a városban kezdett dolgozni, mindmáig ezen a területen dolgozik. A fotózás felé igazán 2020-ban fordult figyelme, mely egy komolyabb eszköz beszerzéssel is párosult. A túrázás szeretetével összekapcsolódva a tájképek készítésében találta meg Ágnes a kedvenc témáját. Mindezek előtt kicsit korábban 2019. telén egy vizsla is bejött a képbe, Sára személyében, aki még inkább terelte a szerzőt a rendszeres természetjárás irányába. Szokásuk kettesben a hétvégéken kora reggel az erdő felé venni az irányt. Főként a Tatabánya környéki erdőket, hegyeket járják. Vagy vonattal indulnak útnak Oroszlány, Szár, Szárliget esetleg Tóvároskert állomásokra, ahonnan aztán hazafelé egy nagyot sétálnak, felfedezve közben különböző útvonalakat.

A képeken megjelennek az évszakok, napszakok, illetve sok a játékosság a címadás és a képi tartalom között A látható képi tartalmak új értelmezést nyernek a címadással. A kiállítás címével összhangban a képi témák a ködös erdő köré szerveződnek. Mit jelent a Köd? Szemantikai oldalról megközelítve a köd elrejt, elveszejt,( az értelem köde, háború köde), útvesztőt állít elénk, meggátolja a látást, tájékozódást, ugyanakkor képi oldalról esztetizál misztikussá tesz.

A légköri jelenségek ilyentén ábrázolásához vissza kell tekinteni a festészet 19. Századára A plein air (kiejtése kb. „plener”) a 19. század második felétől divatba jött szabadban való festés, jellemzője a műtermi megvilágítás helyett a természetes szórt fény, a reflexszínek megjelenítése. A plein air francia kifejezés, jelentése ’nyílt levegő’. A plein air festők „műterme” már a táj volt, és festményeiken hangsúlyosan érzékeltették a különböző atmoszferikus jelenségeket. A francia festészetben Édouard Manet és az impresszionizmus, a magyarban Szinyei Merse Pál, Paál László és a nagybányai iskola képviselte az irányzatot.

A művészettörténetről visszakanyarodva A barangolás szinte kézzel foghatóvá válik, kicsit mintha Muszorgszkij promenadeja is felcsendülne a két kép közötti sétakor. A kiállítást nézve ennek továbbgondolása is megvalósulhat: ahogy a zeneszerző egy mesevilágba kalauzol úgy a falon lévő képeket is egy erős misztikum öleli körül. Helyenként csak érezni, máshol nagyon is láthatóvá válik: Sárga út – túrista út, kijelölt útvonal a célhoz… Honnan ismerős ez? Óz a nagy varázsló, a sárga út, melyet a mesehősök Dorka és kutyája totó (esetünkben Ágnes és Sára) követ, elvezet kalandokhoz, kihívásokhoz, jó útitársakhoz és a végén a smaragdvárosban lakó bölcshöz, aki a megoldással szolgálhat.

foto: Harmos Csilla

A kiállítás képeiből:

Facebook